Huichol People – An An Ancient Unbroken Lineage of Healers

A Huichol People ritka, ha az észak-amerikai sámáni hagyományokról van szó. Ellentétben e régió legtöbb őslakos népességével, amelyek a Kolumbusz utáni időkben valamilyen mértékű pusztuláson, átalakuláson vagy széttöredezésen mentek keresztül, a Huicholok töretlen vonalvezetést tartanak fenn, amely törzsi örökségük legkorábbi gyökereihez nyúlik vissza.

A huicholok magukat virarica néven emlegetik, ami nagyjából azt jelenti, hogy “a gyógyító nép”. Ők egy kis, körülbelül 35 000 fős törzs, akik Mexikó középső nyugati részén, a Sierra Madre hegységben élnek. Azt mondják, hogy ők az utolsó megmaradt törzs Észak-Amerikában, amely megtartotta őslakos szokásait, bár ma már számos veszély fenyegeti a kultúrájukat. A közelmúltig az a döntésük, hogy elszigetelten élnek egy távoli és vadregényes helyen, valamint a természetközpontú életmód iránti elkötelezettségük megvédte őket a külső kulturális hatásoktól. Ma a mexikói kormánnyal és a földbirtoklással folytatott küzdelemmel, a kukoricatermesztésről a dohánytermesztésre való áttérésre irányuló nyomással, valamint az őket megtéríteni próbáló misszionáriusok szüntelen befolyásával kell szembenézniük. Mégis, több ezer huichol maradt szülőhelyén, akik őseik módszere szerint élnek és gyakorolnak, és küzdenek azért, hogy életben tartsák származásuk lángját. Meglepő módon a huicholoknak nincs háborús múltjuk. Békés nép, amely generációkon keresztül önmagával és a földdel harmóniában tartotta fenn magát.

A Huicholok bölcsességtanításai a természet egyszerű, de mély tiszteletére és egy szertartásos életmódra vezethetők vissza, amely összeköti őket a szellemvilággal. A Huicholok tisztasága és bölcsessége sok nyugati emberre gyakorolt hatást, akik mélyebb gyógyulást és értelmet keresnek az életükben. Nyugatiak számos könyvet írtak személyes tapasztalataikról és a huicholokkal tett utazásaikról, köztük Tom Pinkson The Shamanic Wisdom of Huichol című könyvét. Ebben elmeséli a Huicholoknál töltött, életét megváltoztató, átalakító időszakát, amikor a szent peyote növényről és a Huichol sámánok által átadott bölcsességről tanult.

A Huicholok kapcsolata a természettel

A Huichol hagyomány olyan veleszületett elveken alapul, amelyek az állatok, a nap, a növények és a szellem birodalmainak szentségéhez és bölcsességéhez kapcsolnak minket. A természettel való kapcsolatukra támaszkodva tartják fenn magukat. A Huicholok számára a sámánizmus életforma; olyan életforma, amely kapcsolatban tartja őket a föld szentségével.

Nagyon nagy spirituális hangsúlyt fektetnek a kukoricával, a kék szarvassal, a peyote-val és a sassal való kapcsolatukra. Ez a négy szimbólum fontos alakokat vagy istenségeket képvisel, akikkel a huichol sámánok bölcsességért, gyógyításért és információért kommunikálnak. Hisznek abban, hogy a világban két ellentétes kozmikus erő létezik: az egyiket Tayaupa, “apánk” Nap képviseli, a másikat pedig Nacawe, az esőistennő. Hagyományos rituáléik során ezekkel és más ősi ősszellemekkel, valamint a természeti világ elemeivel tartanak kapcsolatot.

Peyote szentség

A peyote (huichol nyelven hikuri) az elsődleges növényi szentség, amelyet a huicholok szertartásos imáikban használnak.

A pejot egy kis kaktusz, amely pszichoaktív alkaloidákat, különösen meszkalint tartalmaz, amelyek nagy mennyiségben színes és élénk hallucinogén látomásokat eredményeznek. A huicholok számára a peyote alapvető szerepet játszik kozmológiájukban, és többféle funkciót tölt be a törzsön belül. Szertartásilag kapuként szolgál a szellemvilágokba, ahol az istenekkel kommunikálhatnak. A peyote azonban hagyományos vagy “népi” gyógyszerként is régóta használatos, és a hagyományos emberek általánosan használják például influenza és cukorbetegség esetén. A Huicholok köztudottan a friss peyote levét dörzsölik a sebekbe, hogy megelőzzék a fertőzést és elősegítsék a gyógyulást. A szervezetre gyakorolt mélyen lúgosító hatása miatt hasznos gyógynövényként alkalmazható a különböző betegségek megelőzésére és gyógyulásának támogatására.

A huicholok évente egyszer elutaznak Wirikutába, ahová minden évben elmennek peyote-ot gyűjteni. Zarándoklatukra minden évben úgy kerül sor, mint az élet eredetéhez való visszatérés vágyára, valamint a gyógyulás és a helyreállítás keresésére. Megérkezésük után megkezdik a vadászatot, és amikor megtalálják az első kaktuszt, a törzsben mindenki osztozik rajta. Ezután egy évre elegendő peyote-ot szüretelnek. Ez az egyetlen útjuk egész évben, hogy fedezzék peyote-szükségletüket. Ezután nagy mennyiséget fogyasztanak el szertartásos keretek között, ahol az ősök szellemeivel és istenségeivel kommunikálnak, énekelnek, gyógyítanak, imádkoznak és sírnak.

A Huichol Peyote művészet élénk színű szépsége

Láthattál már Huichol művészetet bennszülött művészeti szaküzletekben, törzsi boltokban vagy más véletlen és váratlan helyeken. Nemrég egy mexikói étteremben voltam Mauin, amikor a terem másik végéből egy ragyogó Huichol fonalból készült alkotás ragadott meg. Az állatok, lények, energiák és persze a peyote gyönyörű, élénk színű ábrázolásai bejárták a világot. A peyote-val való közösségük után a Huicholok megalkotják a látomásos élményeik által ihletett gyöngy- és fonalművészetet. Ha egyszer túllépsz az élénk színek és minták káprázatos szépségének puszta csodálatán, általában ki tudsz venni néhány közös szimbólumot a Huichol művészetben. Minden egyes műalkotás a kultúrájuk egy-egy bölcsességi tanítását vagy a peyote gyógyászat valamely aspektusát tükrözi. Egy adott huichol műalkotáson valószínűleg felfedezhetünk egy színes gombot (a peyote kaktusz ábrázolása), a kék szarvas (közvetítő az istenekkel), a sas (hírvivő szellem) vagy a kukorica (szó szerint és szimbolikusan is a táplálék képe) képét.

A bennszülött művészetük az egyik módja annak, hogy a Huicholok ellenállnak a dohánytermesztés embertelen körülményeinek, és egészséges táplálékot biztosítanak maguknak. Az olyan nonprofit szervezetek, mint a The Huichol Center segítettek alternatívát nyújtani a huicholok számára, élelmet, segélyt, menedéket és művészképzést biztosítva számukra a dohányföldek káros körülményei között végzett munka alternatívájaként. Ily módon a művészet nemcsak a spirituális hagyományaik kifejezésének módjává válik, hanem a huichol nép jövője fenntarthatóságának eszközévé is.

A huichol népnek és annak köszönhetően, hogy képesek fenntartani az őseikhez való töretlen kapcsolatot, lehetőségünk van arra, hogy tanuljunk a gyakorlataikból és tanításaikból. A földdel való mély kapcsolatuk, a természet szentsége és a növényi szellemekkel való sámáni közösségük olyan tudás és bölcsesség, amelyre a nyugati világnak nagy szüksége van.

Szólj hozzá!