Hogyan tudok valakit könnyen cserbenhagyni?

A szakításról ritkán jut eszembe, hogy “könnyű”. Ha abban reménykedsz, hogy könnyen tudsz valakit cserbenhagyni, kétféle megközelítést alkalmazhatsz (és kell is alkalmaznod).

Kérdés:

Válasz:

Ez egy kedves gondolat, hogy valakit “könnyen” hagyjak cserben.

De arra kérnélek, hogy fontold meg, hogy ha valakit “könnyen” hagysz cserben, az inkább rólad szól, mint róla.

Ez a szeretetnek álcázott félelmed.

Megpróbálod irányítani és manipulálni valakinek az élményét, hogy neked magadban ne kelljen semmilyen kellemetlenséggel foglalkoznod. Semmi baj nincs azzal, ha valaki kisírja a szemét, dühös vagy összetört a szíve. Valójában az, hogy a múltban gyötrelmesen összetörték a szívemet, a legátalakítóbb élményeim közé tartozik az életemben.

Miért tagadnád meg tőlük azt a tapasztalatot, amiről a lelküknek tudnia kell, hogy szüksége van rá a saját fejlődéséhez és növekedéséhez?

Csak ne feledd, ez a személy nem fog meghalni, ha szakítasz vele. És te sem fogsz meghalni.*

Mindezzel együtt, itt van két konkrét megközelítés, amit használhatsz egy “tudatos szakításhoz” (van egyáltalán valaha is igazán könnyű szakítás?), attól függően, hogy mennyire fontos számodra, hogy megmagyarázd, miért fejezed be a táncot:

1. Egyszerűen mondd, hogy nem akarod többé látni őket.

A szívedet abszolút megőrizheted nyitottnak és kedvesnek, még akkor is, ha egyszerűen azt mondod, hogy más utat választasz. Továbbá nincs olyan szabály, amely azt mondaná, hogy indoklást vagy magyarázatot kell adnod arra, hogy mit akarsz vagy mit nem akarsz.

2. Mondd el nekik az igazat a tapasztalataidról.

Tedd ezt úgy, hogy ne az ő hibájuk legyen – mert valószínűleg amúgy sem az. Bárhogy is ítéled meg a jellemüket, az igazság az, hogy ez a kapcsolat egyszerűen már nem működik számodra. Valaki másnak működne – bármennyire is nehéz ezt felfogni, ha az a személy, akit cserbenhagysz, olyasmit tett, amit te sajnálatosnak tartasz. De valaki más maradna és tovább táncolna, mert meg kellene tanulnia az ott kínált lelki leckét. Úgyhogy tiszteld meg őket azzal, hogy úgy magyarázod el a tapasztalataidat, hogy az nem teszi őket rosszá vagy valahogy “rosszá”.”

*Kétségtelen, hogy ha valóban öngyilkos hajlamúak, vagy megfenyegettek, hogy nem vetsz véget a dolgoknak, az egy egészen más, szakmai beavatkozást igénylő beszélgetés.

Szólj hozzá!