Harrington-műszerezés

Nevezzen meg három hátsó gerincműszerezési rendszert, amelyeket a mai hátsó gerincműszerezési rendszerek előfutárainak tartanak.

Harrington-műszerezés, Luque-műszerezés és Cotrel-Dubousset-műszerezés.

Mi a Harrington-műszerezés?

A Paul Harrington által kifejlesztett kezdeti műszerezés egyetlen rúdból állt, amelynek egyik végén racsni volt, a rúd mindkét végén lévő egyetlen kampóval kombinálva. A gerincdeformitások korrekciójának elérése és fenntartása érdekében disztrakciós erőket alkalmaztak. Ezt a rendszert 1960-ban vezették be Texasban, és több mint 25 évig alkalmazták különböző gerincproblémák, különösen a scoliosis kezelésére. E rendszer hiányosságai közé tartozott a műtét utáni immobilizáció szükségessége a horog elmozdulásának megakadályozása érdekében, valamint a sagittalis síkban való igazodás korrigálásának és fenntartásának képtelensége. E problémák megoldására különböző módosításokat vezettek be, beleértve a négyszögletes végű kampókat, a konvex rúd mentén elhelyezett kompressziós kampók használatát és a kiegészítő drótrögzítést (29-2. ábra).

Mi a Luque-műszerelés?

Az 1980-as években a mexikói Edwardo Luque bevezetett egy olyan rendszert, amely szegmentális rögzítést biztosított, amely több gerincszintnél a lamina alatt elhelyezett drótokból állt. A drótokat a lamina mindkét oldalán elhelyezett rudak köré feszítették. A korrekciós erőket több szintre osztották el, ezáltal csökkentve a rögzítés meghibásodásának kockázatát. Az e konstrukció által biztosított fokozott stabilitás kiküszöbölte a műtét utáni merevítők vagy gipszek szükségességét. Az a képesség, hogy a gerincet egy előkontúrozott rúdra lehetett fordítani, jobb kontrollt biztosított a sagittalis síkbeli igazodásra, mint a Harrington-műszerelés (29-3. ábra).

Mi a Cotrel-Dubousset-műszerelés?

1984-ben a francia Cotrel és Dubousset bemutatta szegmentális rögzítési rendszerét, amely CD-rendszer néven vált ismertté. Ez több horogból és csavarból állt, amelyeket egy bütykös rúd mentén helyeztek el. A több rögzítési pont használata lehetővé tette a kompressziós és distrakciós erők szelektív alkalmazását ugyanazon a rúd mentén a kampó irányának megváltoztatásával. A botforgató manővert a skoliózis jobb háromdimenziós korrekciójának biztosítására tett kísérletként vezették be. A rúd kontúrozása lehetővé tette a gerinc sagittalis kontúrjának jobb korrekcióját. Az e rendszer által biztosított stabil szegmentális rögzítés kiküszöbölte a műtét utáni immobilizáció szükségességét (29-4. ábra).

Mit értünk a hátsó szegmentális gerincrögzítés kifejezés alatt?

A hátsó szegmentális gerincrögzítés egy általános kifejezés, amelyet a különböző kortárs hátsó gerincműszer-rendszerek leírására használunk, amelyek a gerinchez több ponton rögzülnek a műszerrel ellátott gerincszegmensekben. A teljes implantátum-összeállítást gerinckonstrukciónak nevezzük. A gerincműszeres konstrukciók jellemzően a gerinc mindkét oldalán egy-egy hosszanti tagból (rúd vagy lemez) állnak, amelyeket a konstrukció stabilitásának növelése érdekében keresztirányú csatlakozók (keresztkötő eszközök) kötnek össze. A szegmentális rögzítés a hosszanti tagnak a konstrukción belül több csigolyához való csatlakoztatását jelenti. A szegmentális rögzítés elérésének lehetőségei közé tartozik a horog, a drót és a pedicle csavarhorgonyok használata. A szegmentális horgonyok segítségével különböző korrekciós erők alkalmazhatók a gerincre, beleértve a kompressziót, distrakciót, rotációt, konzolos hajlítást és transzlációt. A Marc Asher és munkatársai által kifejlesztett Isola rendszer népszerűsítette a kampós, drótos és csavaros rögzítés integrálását egyetlen implantátumkonstrukcióban. Az ilyen implantátumkonstrukciókat hibrid konstrukcióknak nevezik (29-5. ábra).

Írd le a horoghorgonyok használatát a hátsó szegmentális gerincszerkezetekben.

A horoghorgonyok elhelyezhetők a T1-T10 harántnyúlványok fölé vagy alá, a mellkasi facettaízületek alá, valamint a mellkasi és ágyéki lamina fölé vagy alá. Ha a szomszédos horgok lapjai egymással szemben helyezkednek el, ezt nevezzük karmos konfigurációnak. A szomszédos, egymással szemben lévő kampókra kompressziós erőket lehet alkalmazni, ezáltal a kampókat a hátsó elemekhez rögzítve. A karom állhat egyetlen gerincszinten lévő kampókból (intrasegmentális karom) vagy szomszédos szinteken lévő kampókból (interszegmentális karom). A karmos elrendezésben elhelyezett kampók biztonságosabb rögzítést biztosítanak, mint az egyetlen kampóhorgony. Emiatt a karmos rögzítést általában a gerincszerkezetek proximális és disztális végén alkalmazzák.

Írd le a dróthorgonyok használatát a hátsó szegmentális gerincszerkezetekben.

A dróthorgonyok (és újabban a kábelek) a gerinc minden szintjén elhelyezhetők. A dróthorgonyok lehetséges rögzítési pontjai közé tartozik a spinous processus alapja, a lamina lamina alatt (szublamináris pozíció) vagy a processus transversus alatt. A spinous processus drótokat a spinous processus tövében lévő lyukon keresztül helyezik el, és a gerinccsatornán kívül maradnak. A szublamináris drótok a cephalad és caudad interlamináris terek gondos előkészítését igénylik a neurológiai sérülés kockázatának minimalizálása érdekében, mivel a drótokat a lamina alatt és az idegi elemek dorsalisan vezetik.

Írd le a pedicle-csavarhorgonyok használatát a hátsó gerincvelői szerkezetekben.

A pedicle-csavarhorgonyok az egész mellkasi és ágyéki gerincszakaszban használhatók, és jelenleg a legnépszerűbb gerinchorgony-típussá váltak. A pedikuláris csavarok előnyei közé tartozik a biztonságos rögzítés, a gerinc elülső és hátsó oszlopaira egyaránt ható erők alkalmazása hátsó megközelítésből, valamint a rögzítés elérésének képessége, ha a lamina hiányos. A pedikuláris csavarok hátrányai közé tartoznak a csavarok behelyezésével kapcsolatos technikai kihívások, valamint a rosszul elhelyezett csavarok okozta neurológiai, érrendszeri és zsigeri sérülések lehetősége. A pedicle csavarok nagyjából a fix fejű (monoaxiális), a mobil fejű (poliaxiális) csavarok vagy a csavarok (külön csatlakozót igényelnek a hosszanti taghoz való rögzítéshez) kategóriájába sorolhatók (29-6. ábra).

Melyek a pedicle csavarok elhelyezésének anatómiai tájékozódási pontjai a mellkasi és az ágyéki gerincben?

A mellkasi régióban a csavar elhelyezését a pedicle laterális oldalánál kell kezdeni. A pediculus belépési helyét a processus transversus, a processus articularis superior és a pars interarticularis viszonyításával határozzuk meg. A behatolási hely pontos pozícióját a mellkasi gerinc adott szintjétől és attól függően kell beállítani, hogy a csavar pályája egyenes irányú vagy anatómiai

A lumbális régióban a csavar behatolási helye a csavar behelyezéséhez a felfelé emelkedő oldalon található, ahol a harántnyúlvány csatlakozik a felső ízületi nyúlványhoz, közvetlenül laterálisan a pars interarticularishoz. Ezt a helyet úgy lehet megközelíteni, hogy egy vonalat húzunk a harántnyúlvány középpontja mentén, majd egy második vonalat a felső ízületi nyúlvány laterális határa mentén. E két vonal keresztezési pontja határozza meg a pedicula belépési helyét (29-7. ábra)

Mi a gerinc dinamikus stabilizációja?

A dinamikus stabilizáció olyan koncepció, amely horgonyok (általában pedicle-csavarok) elhelyezését jelenti a gerincbe, és e horgonyokat rugalmas hosszanti taggal (pl. rúd, kábel, rugó) kapcsolja össze. Az ilyen típusú implantátum célja a mozgás korlátozása, de nem megszüntetése. E koncepció hívei úgy vélik, hogy az ilyen típusú implantátum kisebb terhelést jelent a szomszédos gerincszakaszokra, és megelőzheti a gerincfúzió után megfigyelhető szövődmények egy részét (pl. a szomszédos szintek degeneratív elváltozásait). Az ellenzők attól tartanak, hogy egyidejű gerinc arthrodézis nélkül ezek az implantátumok meglazulhatnak vagy idő előtt meghibásodhatnak, és revíziós műtétet tesznek szükségessé. Jelenleg korlátozott számú adat áll rendelkezésre e koncepció tudományos hasznosságának bizonyítására vagy cáfolatára (29-8. ábra).

Mi az interspinos implantátum?

Az interspinos implantátumokat 1) a tünetekkel járó ágyéki gerincvelő-szűkület kezelésére tervezték és javallják, ha a fúziót nem tervezik, és 2) az ágyéki szegmentális rögzítés elérésének módszereként, ha egy gerincszakasz fúzióját tervezik. Az ágyéki gerincferdülés kezelésére javallt interspinosus implantátumokat a szomszédos gerincnyúlványok közé helyezik be, hogy a gerincnyúlványokat kissé széthúzzák és szegmentális kyphosist idézzenek elő. A spinosus processus distractio a gerinccsatorna keresztmetszeti területének enyhe megnagyobbodását eredményezi, és enyhítheti a helyzettől függő gerincferdülés tüneteit. Különböző anyagokat (titán, szilikon, polietilén) javasoltak erre az implantátumkategóriára. Azok a betegek, akik ülő helyzetben tapasztalják az ágyéki gerincvelő-szűkület okozta lábfájdalom tüneteinek helyzetfüggő enyhülését, műtétre alkalmasnak tekinthetők. Ez a fajta eszköz egy mozgást megőrző implantátum, amely elkerüli a gerincfúzió szükségességét. Az interspinosus implantátumokat szegmentális rögzítés elérésének eszközeként is alkalmazták, amikor egy mozgásszegmens fúzióját tervezik (29-9. ábra).

Szólj hozzá!