A konklúzió fogalma

A konklúzió egy kérdés végét jelenti, amellyel azt körülhatárolják és pontosítják. Gyakran előfordul, hogy egy téma megvitatása után következtetésre jutnak, ahol a vita után tisztázzák a problémát, és szintézisként egy következtetésben zárják le, amelyek általában rövidek és pontosak, megmutatják azokat az alapvető pontokat, amelyekben egyetértés született.

A kutatómunkában gyakori, hogy egy hipotézis felállítása után, amelyet megpróbáltam bizonyítani, a munkát a kapott eredményekre vonatkozó személyes következtetéssel zárják, szintetikusan utalva az eléréséhez követett lépésekre, amelyek az elméleti keretben szerepelnek. Aki elolvassa a következtetést, annak mentális képet kell kapnia az elvégzett vizsgálatról és a kapott eredményekről, de ez nem egy összefoglaló, ahol a szövegben már idézett részeket szó szerint kiragadjuk, hanem a bemutatott adatok logikus összekapcsolása, ami azt mutatja, hogy a kapott eredmény a bemutatottakból származik.

A logikában egy érvelés konklúziója a premisszákból nyert végső tétel, amely a korábbi tételekben már ismert adatokból kiindulva valami újat állít.

Az irodalomban a befejezés egybeesik a történet cselekményének lezárásával, a kezdet vagy bevezetés és a probléma lényege után.

A befejezés kifejezést egyszerűen befejezésként is használják, mint valami véges dolog befejezését, például amikor azt mondják, hogy “vége az életének” vagy “a munka befejeződött”, vagy “a házasság válással végződött”.

A befejezés a történet cselekményének vége, a kezdet vagy bevezetés és a probléma lényege után.

Szólj hozzá!